Kerkafalva története
Kerkafalva az Őrség gyep-vonalának szélén, Hetés északi peremén helyezkedik el, közel a vasi Őrséghez. A Kerka folyó és a vele párhuzamosan csordogáló Cupi-patak árterében fekvő község észak-déli irányban kiterjedő két egykori falurészét - Kerkanémetfalu és Kerkapéntekfalu - a patak választja el egymástól.
1289-1291-ben dokumentum őrzi Penetekfolua nevét. Ez a településnév személynévből származik, a régi személynévadás egyik sajátossága volt a hét valamelyik napjáról való elnevezés. A másik községnév a szláv eredetű "német" népnevünkkel kapcsolatos, amelyet egykori német lakóiról kapott. 1379-ben említik "Pintekfalua" nevét, 1387-ben pedig "Nemetfalu"-ét. Az ikerfalu szerepelt az úgynevezett Hétkutas falvak között 1381-ben, mint Nemetfalwa.
A XIV. században az alsólendvai Bánffy-család birtokai között találjuk, mintegy három évszázadig. A család magvaszakadt akkor, a leányágon öröklő Nádasdyak java közé került 1644-ben. A Nádasdy Ferencen végrehajtott ítélet után (a Wesselényi-összeesküvésben vétkes főurat fő- és birtokvesztésre ítélték) a kincstári javak közé került a birtokot az Eszterházyak szerzik meg a XVII. század végén. Utolsó birtokosa herceg Eszterházy Pál volt. Kerkapéntekfaluban 1935-ben az 1642 holdon 218 fő, míg Kerkanémetfaluban 863 holdon 301 fő lakott. Kerkanémetfaluban volt a református elemi iskola. A két település a reformáció zalai bástyájának számított: a lakosság 80%-a református vallású volt. Egykori lakói a XVI. századtól a reformációt követő egytelkes nemesek voltak. A község első templomát Németfaluban 1843-ban fejezték be, ám az 1912-ben leégett. Az új, nagyon szép templomot 1913-ban szentelték fel.
1943-ban Kerkanémetfalu és Kerkapéntekfalu községet egyesítették, ekkor a község ideiglenesen a Kerkapéntekfalu nevet viselte. 1950-ben kapta mai nevét, attól fogva Kerkafalva. Hozzátartozik Pusztaszentpéter és Szatta külterületek is. A lakosság erőteljesen csökken. 1990-től fogva Alsószenterzsébet, Felsőszenterzsébet, Kerkakutas, Magyarföld és Ramocsa községekkel alkot körjegyzőséget. A körjegyzőségi székhely Csesztregen van. A II. világháborúban 13 lakóját veszítette el a kis település.
Természetföldrajz
1943-ban Kerkanémetfalu és Kerkapéntekfalu községet egyesítették, ekkor a község ideiglenesen a Kerkapéntekfalu nevet viselte. 1950-ben kapta mai nevét, attól fogva Kerkafalva. Hozzátartozik Pusztaszentpéter és Szatta külterületek is. A lakosság erőteljesen csökken. 1990-től fogva Alsószenterzsébet, Felsőszenterzsébet, Kerkakutas, Magyarföld és Ramocsa községekkel alkot körjegyzőséget. A körjegyzőségi székhely Csesztregen van. A II. világháborúban 13 lakóját veszítette el a kis település.
Látnivalók
A népi építészet annak idején a lakóépületekhez fát és agyagot használt. A házak többsége zsúptetős boronaépület volt. Jellegzetes volt a füstös konyha, csak a két háború között kezdték el kéményesre cserélni. Itt nem volt divat a kerítés, az 1930-es években a házak alig ötödét kerítették körül. A hagyomány szerint a faluhoz tartozó "Paku rét" arról kapta a nevét, hogy egy Pakó nevű betyár gyakran tartózkodott ott.
A faluban a múlt század végén olasz téglavetők dolgoztak, a település határában vetették a téglát és a zsindelyt. Emléküket a hajdani Kerkanémetfaluban egész utcasor őrzi. A négyoszlopos kódisállásos házak az oromzatok tanúsága szerint 1888 és 1909 között épültek. Helyi védettséget élveznek. A község nevezetessége az 1913-ban épült barokk stílusú templom, amelyet 1984-ban restauráltak, 1987-ben tataroztak. A környék természeti szépségeivel a környék erdeiben és rétjein tett kirándulásokon ismerkedhet meg az utazó. Különleges a helyi védettséget élvező fás legelő, ahol 200 éves tölgyfák között sétálhatunk, a falut kettészelő patakot kísérő réteken pedig virágokban gyönyörködhetünk.
